Köztársaságiak

Köztársaság

Mindez olyan egyszerű: szinte kérdés.
Olyan szépen tették fel: szinte válasz.
Bármikor a köztársaság a kérdés,
Ha válasz kell: hát a Köztársaság az.
(Megjelenés 2012 júniusában)

Friss topikok

Linkblog

31.
január

1917

Kolon István  |  1 komment

 

 

 

A
Egyetlen háborúnk a mostani,
Amit úgy vesztünk el, hogy kardcsapás
Árnyéka se lógott be Magyarország
Területe fölé.
 
B
Ó, ez komoly siker. Halljam, meséljen!
 
A
Nem úgy van ez mostanság, mint volt régen.
Jöjjön, elmondom.
 
B
                         Kíváncsi vagyok.
 
A
A magyar üstökös tovább ragyog,
És megdermednek az északi népek,
Ha délirányba néznek: a határ
Fölött lóbálja a Szent Koronát
Valami Isten a felhők mögül,
Igen, bukunk, nem is kicsit, igen,
De egy kósza puskalövés se éri
A hullámzó magyar búzamezőket.
 
B
Erről szeretnék megtudni többet.
 
A
Nézze, itt van a front. Megmutatom.
Ezek itt az oroszok, a magyar
Arcvonal, látja, itt-ott, igen,
Lássa, amit látnia kell.
 
B
Engemet ez a téma érdekel.
 
A
Tudja, mi volt Breszt-Litovszkban, ugye?
 
B
Hát valamit megírtak az újságok.
 
A
Akkor elég, amit tud. Ezek itt a rácok.
 
B
Most mit mondjak. Teljesen felcsigázott.
 
A
Nem meglepő. Hisz nézze: háború
Van, így tudnám összefoglalni ezt.
 
B
Kezdem érteni. De menjünk bele,
Nem félek az új információktól.
 
A
Új információk? Jaj, mire gondol?
Az egész a nyersanyagokról szól!
Látja a térképen? Itt. Meg itt. Nyersanyag.
 
B
Lelkessé tett ez a sok új adat.
 
A
Az egész arról szó, hogy valakik
Ezt annyira ügyesen kitalálták,
És tudja, hol?
 
B
                    Na mondja, hol?
 
A
Pont itt, pont egy ilyen asztalnál,
Ahol mi ülünk éppen.
 
B
                            Úgy érzem,
Eddig szinte semmit se tudtam. Itt
Most komoly dolgokról folyik a szó,
Jól érzem ezt? Szóljon, ha tévedek.
 
A
Ez semmi. A repülőgép! Az új világ!
 
B
Rettenetesen tisztelem magát.
 
A
Nézze! Tudja azt, hogy hol gyártanak
Repülőket? Mutatom: itt, meg itt, meg itt.
 
B
És ez arra utal, hogy…
 
A
                                Pontosan.
 
B
Egy senki vagyok, megadom magam.
 
A
Látom, kezdi érteni már a dolgot.
 
B
Másodpercenként többször is csalódok.
Annyira más az új világ, a mostani.
Öt perccel ezelőtt boldog ember,
Tehetséges közvitéz, a jövő,
A két lábon járó jövője voltam
Egy országnak, amiért harcolok.
Most egy kiművelt és minden szitán
Átlátó gép vagyok, nem lelkesít
Semmi más, csak egy kérdés, fölteszem.
Szabad?
 
A
            Ugyan, kérdezzen, persze, bátran.
 
B
Itt a kérdés, melyre választ kerestem…
 
A
Válaszolok, és megígérhetem,
Hogy a legjobb tudásom szerint.
 
B
Hogyha mi itt vagyunk, Nagy-Budapesten
Kit szeretnek a mi szerelmeink?
 
 
________________________________
Csatlakozz a kötet Facebook-oldalához, ITT!

 

Címkék: magyarország párbeszéd

1 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

http://koztarsasag.blog.hu/api/trackback/id/tr924016155

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: 1917 2012.01.31. 14:17:01

Egyetlen háborúnk a mostani, / Amit úgy vesztünk el, hogy kardcsapás / Árnyéka se lógott be Magyarország / Területe fölé.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.