Köztársaságiak

Köztársaság

Mindez olyan egyszerű: szinte kérdés.
Olyan szépen tették fel: szinte válasz.
Bármikor a köztársaság a kérdés,
Ha válasz kell: hát a Köztársaság az.
(Megjelenés 2012 júniusában)

Friss topikok

Linkblog

A betyárok temetőjét
Senki sem látogatja
Bach-huszárok, spiclik, kopók
Szimatolnak alatta
 
Aki gyászol otthon marad
Nem mutatja meg magát
Betyársíron halkan mormolt
Imából nő a virág
 
Éjidőben lehetne csak
A sírokhoz kijárni
Mert akkorra elkullog ki
Hivatalból kíváncsi
 
De akkor meg a betyárok
Nincsenek ott csak a fák
Férj és barát mind hazajár
Meghallgatni az imát.

Címkék: vers magyarország

1 komment · 1 trackback

Semmi sincsen, mi ne lett volna már egyszer,
Csak mindig újabb betyárokkal verekszel,
     Édes állam, s ahova el nem érsz,
     Ott más a szív, a fegyver és az ész.
 
Magasra nőttél, harcolsz villámmal, jéggel,
Vándormadár jön, ágaid veri széjjel,
     S a gyökered jó ember sose látta:
     Leér az éjszakás rablóvilágba.
 
Semmi sincsen, mi ne lett volna már egyszer,
Mindig kizöldülsz, és mindig megbetegszel.
     De állsz, s míg állsz s törzsed vastagodik:
     Ereidben álmodunk valamit.

Címkék: vers

Szólj hozzá!

„Cicero egy vidéki bunkó.”
(Sallustius, vidéki bunkó)

Címkék: róma

Szólj hozzá!

 

Demokrácia nevű égitest
Úszik át a Köztársaság Övön,
Írja az újság, s balfaszkodunk
Távcsöveinkkel, mint a parasztok.
 
A lányok elmentek, s bevárnak itt
A Fellegvár alatt majd részegen.
A sor felbomlik, itt maradunk,
Urai minden történelemnek.
 
Régóta várunk, de nincs semmi baj,
Persze, hogy nem megy ez az elején.
Égi jelenség, kókadozunk
Nem birtokában: híján a jobbnak.
 
Holmi felhőktől nem él a csoda,
Pedig ott van, tudjuk mi biztosan,
Viszont a város fényeiben
Megkapunk mindent, amit akartunk.
 
Mert a város így a leggyönyörűbb,
Ahogy keressük Demokráciát;
Fel-felnézünk, de a hegy alatt
Lányok várnak, és szülni akarnak.
 
 
 
 
 

 

Címkék: vers kolozsvár

Szólj hozzá!

 
                                            Pogacsics Krisztiánnak
 
Mikor egy kapus azzal lett világhírű,
Hogy a súlypontját rossz lábára helyezte,
És az évszázad gólját életre hívta,
Majd az ünneplő csatár után eredt,
S együtt rohangált a másik tizeneggyel,
Ifjú csikóként nyihogott önfeledten,
És a képsort az összes tévé leadta
Másnap, harmadnap, Szilveszter előtt
S minden évtized végén, míg a világ áll;
És a csatárról már senki sem beszélt,
Csak őt mutatták, akinek az arcára
Az volt írva, hogy: van egy minden fölötti,
És ellenünkre, s összes épeszű vágyunk
Fölé rendelt és védhetetlen öröm,
Melybe, nincs mese, ha jön, bele kell állni –
S mikor kérdezték, ő mindig azt felelte,
S nem is hazudott, hogy az élete álma
Visszapörgetni az időt, és megfogni
Azt a labdát, mely végül híressé tette,
De a kudarcot nem gondolja kudarcnak,
Mert ő látta a csodát legközelebbről,
 
És Isten lépett a jobb lábára aznap.

Címkék: vers futball

Szólj hozzá!

Faltól falig ráérős pincerendszer
Mázas és bordázott falszakaszokkal,
Amelyeket lassan kiismerek
Sötétben is, mert viszed a kezem
A tegnap kihagyott mise helyett
Szorosabb, bölcsebb, mélyebb hagyományú
Oszlopsorok közé, s ahol elérlek,
Térdenálló fiút látok beléd,
Aki egy férfit lát fiúkorában,
Olyan férfit, aki olyan fiút lát
Beléd, aki benned tökéletes.
Boltíveid közt a történelem
Legföljebb egy mellékoltár talán,
Államiság és népirtás talán
Még annyi se, a hazaszeretet
Legföljebb egy szőnyeg, mely a halandót
A főalak méhed felé viszi,
S kiporolják, ha eltűnik a nép.
A tudás csak árnyék a szobrokon,
A tudásvágy csak fény, ami veti;
Bennedbelül semmi sem isteni,
Ami rajtad kívül mindenható.
Átélhetővé teszed és megáldod
A combjaid közé vetett világot,
S én egy senkit hozok – kint még teremtő
Voltam, bent egy térden kúszó teremtmény,
Hajótörött, aki a mécset őrzi,
S megjelenik, ha azt mondod: legyen fény.

Címkék: vers

1 komment

 Csatlakozz a Facebook-on a kötet oldalához, ITT.

 

Címkék: videó róma

Szólj hozzá!

Ha a fiam felkönyököl a tájban,
És azt mondja, hogy honpolgár vagyok,
Ti akkor is ott lesztek, ordasok?
 
Köröztök majd körötte vicsorogva,
Zónákra osztjátok lakóterét,
S azt mondjátok, lehozható az ég?
 
Befutjátok-e a lovaitokkal,
Betyárok és rablók és tolvajok,
Amint kimondja: honpolgár vagyok?
 
Meglátjátok-e a fiam húsában,
Amit én látok, a tiszta viaszt,
És meddig hagyjátok, hogy lássam azt,
 
Amiről a szenny lepattan, a hőre
Olvadékony lesz és formálható?
Rájöttök-e, ti betyár, ti csaló?
 
Elmondjátok-e, hogy jó apja voltam,
Vagy legalább megpróbáltam a jót?
Vagy épp a lesz a jelszavatok,
 
Amivel őt leválasztjátok rólam?

Címkék: vers magyarország

Szólj hozzá!

 

 

 
1. § Elkötelezik magunkat a múltban
Beállt mártíromság hagyományának
Őrzése és a Szövetségi Program
Kidolgozása mellett. 2. § Áll a rendes
És a levelező tagokból. 3. § Legfőbb
Döntéshozó egysége a Közgyűlés,
Mely a rendes tagok szavazata
Alapján áll fel. 4. § A Közgyűlés célja
a; A Közgyűlés hatásköreinek
Tisztázása, b; levelező tagok
Meghívása c; az Elnök s a Választmány
Megválasztása. 5. § A Választmány célja
a; A Választmány hatásköreinek
Tisztázása, b; a választmánykodás.
6. § A Szövetség Választmányának tagja
Lehet rendes és az Alapszabály
Feltételeinek megfelelően
Levelező tag. 7. § A beiktatott
Elnök feladata a; az elnöki
Hatáskör tisztázása b; a Szövetség
Megjelenítése a média
És a Szövetség által is elismert
Nemzetközi mártírtelepülési
Fórumok előtt. 8. § Rendes tag lehet
Bármely város, amelynek lakosságát
Az akkori lakosság minimum
3 %-át sújtó, halállal
Járó, a Szövetség szabályzatának
Megfelelő alapossággal és
Sikerrel igazolt atrocitás
Ért az országgal háborús viszonyban
Álló idegen hatalmak vagy belső
Erők bűnös tevékenysége által.
9. § A Szövetségnek levelező tagja
Lehet akármelyik település,
Melyet a Közgyűlés tagként elismer.
10. § A határon túliak státuszáról
Is a majdani Szövetségi Program
Rendelkezik, addig keressenek
Kapcsolatot sajátországokbéli
Mártírtelepülési fórumokkal.
11. § Kiegészítés. Az atrocitás,
A lakosság, az ország, az idegen
Hatalom, a belső erők, a város
És a halál fogalmát majd a később
Kidolgozandó Szövetségi Program
Határozza meg; az elkészülésig
A Magyar Értelmező Kéziszótár
(Akadémiai Kiadó, 2007)
Szócikkei az iránymutatóak.
 

 

Címkék: vers magyarország háború

1 komment · 1 trackback

 

 

Mikor te ország szerzésére gondolsz,
Tartsad eszedben, hogy ne légy mohó,
Körültekintő légy, járjad be többször;
Ahányszor arra mégy, annyiszor jobban
Látszik annak a tájnak a jósága,
Amely az ég istenei szerint jó.
Figyeld meg hosszan, milyen módban élnek
A szomszédok: jó vidéken muszáj
Jó módban élni; és úgy nézz körül,
Hogy emelt fővel tudj elmenni onnan.
Lehetőleg hegy tövében feküdjék,
Egészséges, déli vidékre nézzen,
Ne fenyegesse elemi csapás,
Jó talaja, hagyománya legyen,
Olyan hagyománya, mely a te néped
Hagyományaival azonos rendű –
Vagy ha nem az, hát hasznosítható.
Oly országok között terüljön el,
Melyek gazdát csak ritkán váltogatnak,
Mert ha te is véráztatta vidéken
Keresel új hazát a te népednek,
Az az ép ész szabályait felrúgva
Esztelenül ragaszkodik majd hozzá,
S mivel az istenek ezt nem helyeslik,
A te népednek pusztulnia kell.
Óvakodj attól, hogy oktalanul
Azt gondold, egy tájnak nem lehet sorsa:
Egy sikeres gazdától elszerezni
A birtokot: a siker záloga,
Hasznavehetetlen és a tiédhez
Hasonlóan jött-ment hordák földjére
Ne fend fogad, az ilyet elkerüld.

 

Címkék: vers magyarország

Szólj hozzá!

 

SOPHIA
Miért is van, hogy nem mondhatok újat
A háborút választó férfiak
Elnyűtt szerelmeihez képest?
Tényleg olyan jó nő a háború?
Tényleg úgy tárja ki a lábait,
Hogy azok közt egy férfi születik,
És férfibb férfinak hiszi magát,
Mint bennem, aki egész mindenemmel,
Egész lányságommal őrá készültem?
Hát nem ér semmit a hátrahagyott
Lányszoba, a megunt pipereszappan,
Amivel az életet hívogattam,
Mert azt hittem, olyan szagú az élet,
És nem ér semmit, hogy rávezetett:
Az élet sós és izzadságszagú?
Mert annál a szagnál, amit én hívok
Elő a bőréből, nincs semmi édesebb.
Hát ennyire jó nő a háború?
Miért mennek ezek, miért akarnak
Nálunk is többet, hát mi nem vagyunk
Mindeneknél veszettebb háborúk?
 
DADUS
Jaj, kislányom. Elment, itthagyott, ennyi.

Címkék: párbeszéd háború

Szólj hozzá!

 

 

MARCUS
Én is római vagyok! Tarantumból.
 
GAIUS
De látom, nem félsz a köztársaságtól.
 
MARCUS
Nem. Utálom. Én ott egy senki voltam.
Ami kibújt a földből, azt elvették.
 
GAIUS
Ez nincs benne semmilyen jogszabályban.
 
MARCUS
Mégse maradt semmi: akárhogy is,
Mind elvették.
 
GAIUS
                    Szegény. Mi a neved?
 
MARCUS
Marcus.
 
GAIUS
            Szóval most épp jobb neked itt.
 
MARCUS
Kiszámíthatóbb.
 
GAIUS
                                    Kalózok között.
 
MARCUS
Hát ha egyszer kalóz vagyok.
 
GAIUS
                                               És jobb,
Jobb neked itt, mint a köztársaságban.
 
MARCUS
Ez is köztársaság.
 
GAIUS
                                    Köztársaság?
 
MARCUS
Hát nincs király, így értem.
 
GAIUS
                                         És ezért
Ez egy köztársaság.
 
MARCUS
                               Mi más?
 
GAIUS
                                            Csak egy jobb
Köztársaság.
 
MARCUS
                     Úgy van. Itt legalább
Benne van a pakliban a szopás.
De Rómában az is kertek alatt jön.
Jön a politikus, azt mondja, kéne
Most neki ez meg az ehhez és ahhoz,
És elveszi.
 
GAIUS
                Nem lenne joga erre,
Tehát nem is veszi el. Te adod.
 
MARCUS
Na hát itt joga van az erősebbnek
Elvenni. És nem csak úgy elveszi.
Nem bonyolult. Akkor szerzek majd többet.
 
GAIUS
Míg Tarantumban erre lusta voltál.
 
MARCUS
Ott máshogy beszéltek velem. Azt mondták,
Amikor elvették, hogy el se vették.
Itt ez a szabály. Ezt én is megértem.

 

Címkék: párbeszéd jelenet róma caesar

Szólj hozzá!

 

Stoppolni a legnagyobb kurvaság.
Nem is tudom, öt kilométerért
Hányszor váltottam pártszimpátiát.

Címkék: magyarország

Szólj hozzá!

31.
január

1917

Kolon István  |  1 komment

 

 

 

A
Egyetlen háborúnk a mostani,
Amit úgy vesztünk el, hogy kardcsapás
Árnyéka se lógott be Magyarország
Területe fölé.
 
B
Ó, ez komoly siker. Halljam, meséljen!
 
A
Nem úgy van ez mostanság, mint volt régen.
Jöjjön, elmondom.
 
B
                         Kíváncsi vagyok.
 
A
A magyar üstökös tovább ragyog,
És megdermednek az északi népek,
Ha délirányba néznek: a határ
Fölött lóbálja a Szent Koronát
Valami Isten a felhők mögül,
Igen, bukunk, nem is kicsit, igen,
De egy kósza puskalövés se éri
A hullámzó magyar búzamezőket.
 
B
Erről szeretnék megtudni többet.
 
A
Nézze, itt van a front. Megmutatom.
Ezek itt az oroszok, a magyar
Arcvonal, látja, itt-ott, igen,
Lássa, amit látnia kell.
 
B
Engemet ez a téma érdekel.
 
A
Tudja, mi volt Breszt-Litovszkban, ugye?
 
B
Hát valamit megírtak az újságok.
 
A
Akkor elég, amit tud. Ezek itt a rácok.
 
B
Most mit mondjak. Teljesen felcsigázott.
 
A
Nem meglepő. Hisz nézze: háború
Van, így tudnám összefoglalni ezt.
 
B
Kezdem érteni. De menjünk bele,
Nem félek az új információktól.
 
A
Új információk? Jaj, mire gondol?
Az egész a nyersanyagokról szól!
Látja a térképen? Itt. Meg itt. Nyersanyag.
 
B
Lelkessé tett ez a sok új adat.
 
A
Az egész arról szó, hogy valakik
Ezt annyira ügyesen kitalálták,
És tudja, hol?
 
B
                    Na mondja, hol?
 
A
Pont itt, pont egy ilyen asztalnál,
Ahol mi ülünk éppen.
 
B
                            Úgy érzem,
Eddig szinte semmit se tudtam. Itt
Most komoly dolgokról folyik a szó,
Jól érzem ezt? Szóljon, ha tévedek.
 
A
Ez semmi. A repülőgép! Az új világ!
 
B
Rettenetesen tisztelem magát.
 
A
Nézze! Tudja azt, hogy hol gyártanak
Repülőket? Mutatom: itt, meg itt, meg itt.
 
B
És ez arra utal, hogy…
 
A
                                Pontosan.
 
B
Egy senki vagyok, megadom magam.
 
A
Látom, kezdi érteni már a dolgot.
 
B
Másodpercenként többször is csalódok.
Annyira más az új világ, a mostani.
Öt perccel ezelőtt boldog ember,
Tehetséges közvitéz, a jövő,
A két lábon járó jövője voltam
Egy országnak, amiért harcolok.
Most egy kiművelt és minden szitán
Átlátó gép vagyok, nem lelkesít
Semmi más, csak egy kérdés, fölteszem.
Szabad?
 
A
            Ugyan, kérdezzen, persze, bátran.
 
B
Itt a kérdés, melyre választ kerestem…
 
A
Válaszolok, és megígérhetem,
Hogy a legjobb tudásom szerint.
 
B
Hogyha mi itt vagyunk, Nagy-Budapesten
Kit szeretnek a mi szerelmeink?
 
 
________________________________
Csatlakozz a kötet Facebook-oldalához, ITT!

 

Címkék: magyarország párbeszéd

1 komment · 1 trackback

 

A dánság lassú megtelepülése
A félszigeten nem volt érdekes.
Érdekesebb volt a megmaradás:
Századokon keresztül ellenálltak
A szomszédos népektől érkező
Támadásoknak: a németség délről
Próbálta az uralma alá vetni
Ezt a kicsiny népet, míg az angolság
Nyugatról, a svédség és az oroszság
Kelet felől jött, hogy megtörje őket.
Minden kornak voltak győztesei,
Minden szomszéd nép átélt egy aranykort,
A dánság viszont más stratégiát
Választott, és véghezvitte a tervet:
Semmi népként próbálta nem zavarni
A nagyobbakat, sosem tört közéjük,
Nem volt szentje, se Nobel-díjasa,
Nem származtatta magát istenektől,
Elemektől vagy roppant madaraktól;
Őstörténete barátságos és
Őszinte; vezetői felelős,
Kifogástalan modorú úrhölgyek
És urak, kikkel beszélgetni jó.
A dánságot az idő igazolta.
Hol így, hol úgy álltak a folytonos
Agresszió makacs ellenszelében,
Néha térden, a legtöbbször féltérden,
De mindvégig emelt fővel: a dánság
Jelképei a rendezett szomszédság,
Fölsöpört utcák, piros háztetők,
A nép pedig a boldog életért
Minden nap áldomást koccint a földnek,
Mely észt és belátást adott neki,
S melynek hála, íme: egy rafinált
Kis nép megmaradt a történelem
Végére, hogy kezdhessen valamit
A világgal. Most tehát figyelünk.
 

Címkék: vers magyarország

Szólj hozzá!

 

- Szervusz, reggeli pörköltem!
- Szervusz, kis gazdám!
- Hogy aludtál, reggeli pörköltem?
- Csodálatosan, kis gazdám! És te?
- Alig vártam a reggelt, reggeli pörköltem!
- Na és mi következik most, kis gazdám?
- Naaa...? Hármat találhatsz, reggeli pörköltem!
- Őőő... fogócskázunk, bújócskázunk, ugrálunk az ágyon?
- Neeem...!
- Akkorakkor... Sütünk tükörtojást?
- Áh, te kis ravasz! Szóval?
- Nemnem, nem tudom!
- Mindmegeszlek, reggeli pörköltem!
- Huhh.
- Bizonybizony, reggeli pörköltem!
- Egyeztessünk, konzultáljunk, hallgassunk meg minden átkozott véleményt!
- Nem akarsz valamit mondani, reggeli pörköltem?
- Jó étvágyat, kis gazdám!

Címkék: párbeszéd jelenet

Szólj hozzá!

 

A pezsgő a munkásosztály itala,
És a képviselői testén
Átszűrve issza.

 

Szólj hozzá!

 

 
Nekünk Bécset szemünk sarkában hagyta
A sors, mint egy örök cézárbabát,
Amit sosem szurkálhatunk halálra
Teljesen. Mert Bécs mindig megmarad
A tudatunkban mint egyfajta Bécs,
Melynek a tetemén ugrálhatunk,
Mint a szerb kölykök a Lopakodón,
Ami persze csak meghibásodott
De mennyivel szebben hangzik, hogy lentről,
Parittyából érte pontos lövés.
 
Aki magyar emberrel üzletel,
Köt barátságot vagy örök szerelmet,
Az számoljon a benne élő Béccsel:
Normális viszonyok, gyerekszobák
Csöndjeibe ugrik fejest az ördög,
Rangot ad és biztonságot, de közben
Trógerré színezi a hősöket,
Összekoccintja a testvéreket,
Magyart csinál belőlük. Soha jobbat:
Bécs addig áll, amíg magyarok élnek,
 
S míg magyar él, nem eresztheti Bécset.

Címkék: vers magyarország

Szólj hozzá!

 

- Apa, azt ígérted, megmutatod az emlékművet.
- Ott van.
- Mért nem megyünk oda?
- Mert most valakik vannak ott.
- Ők nem a forradalom barátai?
- De igen.
- És akkor mért nem megyünk oda?
- Mert nem tudjuk, kik azok.

Címkék: magyarország jelenet

1 komment · 1 trackback

 

 
Hadd tisztelem meg önt, úri szabó,
Az átlagnál előnyösebb termettel,
Mellyel az ön munkáját is segítem,
Egy túlbeszélt, forró krisztusi korral,
Melyből közvetve ön is részesülhet,
S feltétlen köztársaságpártisággal.
 
Úgy mérhet le, mint kortárs lázadót,
Pedig rendszerbe ágyazott és gyáva,
Férfilétre menő fiú vagyok,
Jobb karommal salvékat tervezek
Hinteni a nép közé – ezt magának
Tudnia kell, mikor tógát varázsol.
 
Apró pocak, erre számíthatok,
Görnyedve járok, már észreveszem,
De: maradok – így tervezzen velem,
És ígérem, a munkáját, mit végez,
Elhízással én meg nem csúfolom.
Sokan kérdeznek majd az ön nevére.
 
Capitoliumi búcsúztatással
Kalkuláljon, ezt szinte megígérem.
Gyilkosom mond aznap búcsúbeszédet,
Lesz, ki siratja a köztársaságot,
De jobb kérdés áll be a nép fölött:
Ki lehetett az istenek szabója,
 
Aki nyilván megszólíthatta Őt?
 
(első megjelenés: Pannonhalmi Szemle, 2011. június)
 
 

Címkék: vers róma caesar

Szólj hozzá! · 1 trackback

 

 

 
– Külföldre megyek, mert engem ebben az országban ellehetetlenítettek.
– Ne haragudj, filozófia-szakot végeztél. Te ebben az országban mikor voltál lehetséges?
 
(Gyűjtés: Csendes, 2012 első napjaiban)

 

Címkék: magyarország párbeszéd

Szólj hozzá!

 

CAESAR
Egészséges és szép kisfiú, gratulálok!
 
SERVILIA (odaugrik)
            Vigyázz, Caesar, leejted!
 
CAESAR
Dehogy ejtem le, hülye vagy?
(nem ejti le)
 
BRUTUS
                                               Oá!
 
 
 

Címkék: brutus jelenet caesar

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása